Hosszabb ideje nem vettem igénybe a Prropeller.hu szolgáltatásait, de most úgy gondoltam, megosztom blogom egy-két posztját. Elsőül a Schmitt Pál lemondott címűre esett választásom, szövegként beírtam, hogy „A fenti hír egy esemény virtuális megelőzöttsége, internetes webakció.” A hír, mint az alábbi első kép is bizonyítja, annak rendje és módja szerint megjelent a portál hírfolyamában. Ám amikor, talán 2 perc múlva odakattintottam, már a 404 – A keresett oldal nem található! hibaüzenet fogadott. A Propeller kicenzúrázta internetes akcióm hírét, de a Google tározója még őrzi az oldal másolatát. És ezzel még nincs vége a történetnek, sőt! A java ezután kezdődött! »tovább

+ 2 ok Orbán távozására

Tisztelettel hozzátenném a megjelent 50 okhoz a magam két szerény indokát:

Miniszterelnök Úr!

+1. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült a magyarság megosztottsága. Az Ön által vezetett politikai erő már ellenzékben is a magyarság és „a haza” egyetlen hiteles megjelenítőjének állította be magát, erre maximálisan ráerősítettek az Ön szavai, amikor 2002-es veresége után kijelentette, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Most, mikor a hatalom élére kerülvén Önnek módja nyílt arra, hogy az Ön és párthívei által képviselt és kisajátítani kívánt hazaképet – a kétharmados parlamenti többségét érvényesítve -  ráerőltesse a nemzet egészére, ezt az új alkotmány (alaptörvény) révén meg is tette: az ország legfőbb dokumentuma egypárti érdekeket szolgál, történelemszemlélete egyoldalú, antiszekularizációs szelleme tetten érhető, kirekesztő jellege nyilvánvaló. Vagyis: az Ön által képviselt kirekesztő szemléletmódot megerősítve az Ön kormányzásával alaptörvénybe sikerült iktatni a másként gondolkodóknak „a hazából” való kizárását. Ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan, ezért Önnek távoznia kell az ország éléről.

+2. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült a határon túli magyarság megosztottsága. Ön és az Ön pártja kezdettől fogva válogatott a határon túli partnerek között, csak azokat fogadta el a külhonban élő magyarok legitim képviselőinek, akik az Önéhez hasonló vagy azzal azonos politikai nézeteket vallottak. Az Ön hatalomgyakorlásának az utóbbi közel két évében ez a kirekesztő magatartás súlyos mértéket öltött és a „hivatalos Magyarország” álláspontjává vált. Ön és kormánya gyakorlatilag negligálja a határon túli magyarság azon szervezeteit, amelyek nem az Ön nemzeti demagógiája alapján képzelik el a külhoni magyarság érvényesülésének, boldogulásának a lehetőségeit. Mindez hatalmas feszültségeket, széthúzást, demoralizációt eredményez a határon túli magyar közösségekben. Az Ön kirekesztő magatartása egyik fő akadálya ezen közösségek összefogásának, ezért Önnek le kell mondania.

----------------

Olvasd el ezeket is:

• Orbán negyedik útja

• Virtuális Magyar Köztársaságom

• 100 ezren tüntetnek

• Az Operaház fantomja

• Lemondott Orbán viktor

Próbálom kitalálni, hogyan fog viselkedni Orbán Viktor, amikor elviselhetetlenül szorosra feszül körülötte a hurok, amikor végképp elfogy körülötte a levegő. A legkívánatosabb persze az lenne, ha kormánya kulcsfiguráit is magával rántva lemondana (1). Erre jellembéli gyengéi miatt kevéssé gondolom képesnek. A másik lehetőség, hogy fordulatot hajt végre, felülbírálja elveit, megválik eddig konok ostobasággal ismételgetett vízióitól, nem csupán utat enged, hanem élére is áll a tényleges országmentésnek (2). Ehhez persze be kellene vallania, hogy utat tévesztett és ezzel válságba sodorta hazáját, s hogy mindaz, amire látszólag feltette az életét, téveszmének bizonyult. Ezt a fordulatot, ugyancsak jellemének alkalmatlansága miatt, aligha fogja végrehajtani.

Az első két megoldás kedvező folytatást hozhatna. E percben sajnos elképzelhetőnek látszik a legveszélyesebb harmadik lehetőség is: Orbán, eddigi rögeszméiből mit sem engedve, csődbe viszi az országot (3). Hajthatatlanságából és elszántságából arra lehet következtetni, hogy az ezzel kialakuló válsághelyzetre van valamiféle forgatókönyve, szinte úgy fest: a befuccsolásra játszik. Hogy ez miért lehet jó neki, azt nem tudom belátni. Bizonyára azt gondolja, hogy a padlófogás után majd ő lehet az, aki kivezeti országát a nagy bajból. Csodálkoznék, ha ez bejönne neki. Bár kétség kívül nem ez lenne az első meglepetés részéről, 2002-ben például megesküdtem volna, hogy soha többet nem lehet miniszterelnök.

A fentiek bekövetkezési lehetőségeit latolgatva azonban felmerült bennem  egy lehetségesnek gondolt negyedik út is. Ismerve a miniszterelnök jellemét és korábbi magatartási sémáit, továbbá azt, hogy észnek és ravaszságnak azért nincsen híján (más kérdés, hogy ez eszelősséggel párosul), simán el tudom képzelni, hogy sikerül úgy kifordulnia, kitangóznia egyre szorongatottabb helyzetéből, hogy eközben nemcsak hogy nem hagyja el parkettet, hanem első táncosnak is megmarad – épp csak egy ideig majd mások emelgetik látványosan a lábukat helyette. Ezt úgy képzelem, hogy három különböző szinten zajlik a nagy mutatvány. Első szint: éles fordulat történik a kormány magatartásában és legfelelősebb emberei – élükön talán éppen Fellegivel – mindent (valóban minden lehetségest) megtesznek, megváltoztatnak, megígérnek, végrehajtanak annak érdekében, hogy visszanyerjék a belső és főleg külső bizalmat – politikait és pénzügyit egyaránt. Eközben a második szinten a Fidesz és a kormány aranyszájú szóvivői és megmondóemberei agyonkommunikálják, szétbeszélik, csúsztatásaikkal és mellébeszéléseikkel elmaszatolják, elhazudják a dolog lényegét, a harmadik szinten pedig Orbán Viktor a nyilvánosság elől visszahúzódva vagy meg sem szólal, vagy teljesen általános frázisok ismételgetésére, variálására korlátozódik, konkrét kérdésekre szóvirágokkal és közmondásokkal válaszol, a számonkérésekre az ígéretes jövőkép felfestésével reagál. Azaz: ügyesen elzárkózik és/vagy kitér az alól a kényszer alól, hogy tévedését és a fordulat megtörténtét be kellene vallania. Lényegében: Orbán, a kormány és a Fidesz majd szépen elmaszatolja,  szétnyilatkozza az egészet, mindannyian úgy tesznek, mintha nem ők fingtak volna a nullás lisztbe, mintha a szakadék felé menetelést nem is ők vezényelték volna – a jó irányban való haladásról pedig azt fogják állítani, hogy már a bölcsőjükben is ezt és így akarták (4).

S ha mindez azzal párosul, hogy Magyarországot valóban sikerül kimenteni a válsághelyzetből és az emberek visszanyerik biztonságérzetüket – akkor ez a bravúros mutatvány még akár vastapsot is érdemelhet a cirkusz nagyérdemű publikumától. A nagy hatalmú világaréna is megnyugszik: fő az eredmény, kit érdekel, hogy ezek a csibészek odahaza mindezt hogyan adják el.

Hogy erre a 4. verzióra mekkora az esély, s létezhet-e egyáltalán ilyen végkifejlet avagy csupán írói fantáziám szülötte, azt nem tudom. A pillanatnyi helyzet súlyossága inkább tragédiába hajló megoldást sejtet. Ez pedig súlyos áldozatokkal járhat – ugyanakkor teret nyithat egy tényleges megújulás számára. A taktikázással elkerült drámai fordulat kevésbé lenne fájdalmas, ám csak a tünetet szüntetné meg: a helyzet megoldódna, de a krízist kiváltó, a miniszterelnök jellemében és a Fidesz mentalitásában mélyen gyökerező okok megmaradnának. Bármilyen engedménybe, kompromisszumba vagy akár fordulatba mennének is bele a jelenlegi hatalom letéteményesei, óriási hiba lenne azt képzelni, hogy miután megúszták a nagy bukást, aztán már okosabbak lesznek azok, akik képtelenek megtanulni, hogy a saját pecsenyéjüket sem süthetik meg, ha folyton rossz fát tesznek a tűzre.

Olvasd el ezeket is:

• Szemben a hivatalos Magyarországgal - Virtuális Magyar Köztársaságom
• Matolcsy szárnyas angyalai
• Az Operaház fantomja
• Elvtársak, itt a vége

Egy várt esemény virtuális megelőzöttsége:

• Megbukott Orbán Viktor / Megbukott Orbán Vilktor /
• Orbán Viktor megbukott / Orbán Viktor lemondott
• Orbán Viktor lemondás / Lemondott Orbán Viktor

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Szemben a parlamenti jogalkotást kézi vezérlésű pártmechanizmussá degradáló politikai erővel, amely igyekszik ellehetetleníteni, elnémítani politikai ellenfeleit, amely saját érdekeinek a medrébe kényszeríti a törvényalkotást, az igazságszolgáltatást és választási rendszert. Amely mérhetetlen károkat okoz a magyarság egészének azzal, hogy pozitívból negatívba fordítja a magyarság megítélését a nagyvilágban. Az Orbán-féle politika nemcsak a forintot dönti be, hanem a nemzet presztízsét is.

Liberálisan gondolkodó határon túli magyarként számomra mindig is sérelmes volt, hogy a magyar politikai jobboldal kezdettől a nemzet és a magyarság fogalmának a kisajátítására törekedett. Most azonban tovább ment: úgy terjesztette ki hatalmát, hogy a fogalmi kisajátítás mellett a szellemi élettér teljes elfoglalására is kísérletet tehet. Ebben nem mutat semmilyen önmérsékletet, nem gyakorol nagyvonalúságot, sem a jó ízlés nem érdekli, sem a józan észérv. Nem érdekli, hogy a másként gondolkodók miként vélekednek erőfeszítéseiről. Egy elszabadult buldózer elszántságával nyomul, tarol le mindent, ami útjába kerül. Uralni kívánja nem csupán a kultúra meghatározó intézményeit és a sajtót, hanem a gondolkodó fejekben is helyet követel magának: már-már egy orwelli rémálom körvonalózódik. Kötelező óvoda, centrális felügyelet alá vont, uniformizált oktatási rendszer, visszanyesett elitképzés, egyoldalú történelemszemlélet, a Kossuth téren túl az egész ország „képzőművészeti” arculatának a visszaállítása az 1944-es állapotok szerint, újnáci kézre játszott színház, ellenzéki rádió elhallgattatása, erőteljes antiszekularizáció, kacérkodás a Szent Korona-tannal, összekacsintás az ordas eszméket valló szélsőjobbal… S aki bármit másként gondol: az nem jó magyar, vagy talán egyáltalán nem is az. Saját honfitársainak nagyszámú csoportjain kívül a Fidesz-KDNP kormánya gyakorlatilag kirekesztette a magyarságból azokat is, akik határon túli magyarként nem értenek egyet nemzetpolitikájukkal. Kizárólag a velük egy követ fújó, szekerüket toló magyarságszervezeteket tekintik partnereiknek, másokkal jószerével szóba sem állnak, törekvéseiket nem hogy nem támogatják, hanem akadályozzák. A magyar állampolgárság megadásának szimbolikus gesztusával elvonják a figyelmet a szomszédos országokban élő magyar közösségek tényleges problémáiról, így például arról, hogy a magyar jobboldal által is kiélesedett megosztottságuk miatt saját lakhelyükön a korábbinál is kevésbé alkalmasak a hatékony politikai érdekérvényesítésre, nem vagy csak kevéssé képesek az önrendelkezés adminisztratív, gazdasági és kulturális bázisának a megteremtésére – többek között azért sem, mert a menlevélként működő megszerzett magyar állampolgárság érzelmileg mintegy felmenti őket az itthoni problémák megoldásának kényszere alól. A helyben való boldogulás elősegítésében a hivatalos Magyarországnak soha nem volt hatékony nemzetstratégiája, a nagy szavak hangoztatása mellett mindig is erőteljesen folyt és folyik az agyelszívás, a helyben maradás elősegítése pedig lényegében az anyagi támogatásra korlátozódott, amely kezdettől erősebb vagy gyengébb pártideológia-exporttal párosult. Az utóbbi megosztotta a magyarságot, az előbbi pedig klientúra kiépítéséhez és önérdekűen működő, magyarországi közpénzekből eltartott magyarságszervezetek és intézmények létrejöttéhez vezetett. Mindez – Kárpátalja esetében legalábbis – végsőkig demoralizálta a határon túli magyar közösségeket, amelyek, látva az anyaországi rossz példát, a maguk kisebb színterén megalázóan kisszerű testvérharcokba bocsátkoztak, maguk is átvéve azt az eltanult érvelési (?) rendszert, miszerint aki ellenünk van, az nem is magyar, csupán „magyarul beszélő”. Kárpátalján különösen gyakran használja ezt a kirekesztő retorikát a Fidesz-barátságáról közismert érdekvédelmi szervezet, amely elvbarátaik kétharmados győzelme óta most különösen nyeregben érezheti magát. Adják is a lovat alájuk odaátról.

A mi kis lokális bajainknál persze sokkal veszélyesebb a ránk is visszaható globális folyamat, amelynek során az Orbán-rezsim szembefordult az európai demokratikus normákkal, felszámolta a jogállamiságot, korlátozza a sajtószabadságot, kirekeszteni és szeparálni igyekszik minden másként gondolkodót. Az ország hivatalos nevének megváltoztatásával a köztársasági eszmével is szakított, autokrata államot épít, a kritikát rosszul tűrő, a humort nem ismerő, diktatórikus viszonyokat teremt.

Szükségét éreztem, hogy mindezzel a leghatározottabban szembeforduljak. Újságcikkek és írójegyzetek mellett most egy szimbolikusnak szánt protestáló gesztust is tettem: külön szellemi birtokot foglaltam magamnak egy olyan helyen, amely egyelőre nem áll a kormányerők ellenőrzése alatt. Így alakult meg az interneten Virtuális Magyar Köztársaságom – részeként annak az UngParty Virtuálénak, amelynek webegységeit több mint tíz éve építgetem.

Megjelent: VilágMa, 2012., dec. 5.

Olvasd el ezt is:

• Orbán és az elsunnyogott fordulat
• Übergagyival a Köztársaságért?
• A magyar Putyin

Összes írásom a VilágMa portálon: BDK-VilágMa

Minden szempontból felpörögtek az események így az év végén. A magyar politikában és közéletben nyomát sem látni a csendes megbékélésnek: a kormánypártok egy veszett ordas elszántságával marták halálra a már amúgy is földre tiport fiatal magyar demokráciát. Ám úgy látszik, a hatalmi arroganciájuk ellen fellépők száma is gyarapszik, bár igazi erőt még nem mutattak. Orbán Viktor, miközben az EU-hoz és IMF-hez többször helybe ment a lófaszért, szabadságharc címén falnak viszi az országot; mélyrepülésben a forint. Mindezek láttán nagyot sóhajtva alapítottam magamnak egy piréz menedéket, a Virtuális Magyar Köztársaságot. De történtek egyebek is.

Úgy adódott, hogy éppen Karácsonyra időzítve négy fontos publikációnk is volt Évával. Az ÉS év végi számában most szerepeltünk először együtt. Ezekkel: Berniczky: Szerencsegyökér / BDK: Sztreccskesztyű, lóbalzsam. (Ez utóbbiról itt talán elárulhatom, hogy az alaptörténetet a Cs.I. barátommal valóban megesett sztoriból merítettem, ezt kapcsoltam össze Kállay Labord alakjával; a novella címét meg éppenséggel Csönge hozta a Nyugati pályaudvarról...). Évának volt továbbá egy körválasza a BárkaOnline oldalán, ezt napi blogomban újraközölve Csönge fotójával illusztráltam (Berniczky válaszol), nekem pedig versem jelent meg a Népszabadság ünnepi számában: Fekete Karácsony.

A nem túl szerencsés időzítés úgy hozta, hogy a Kárpáti Kiadónál megjelenés alatt álló verseskötetem utómunkái is ezekre a hetekre-napokra estek. Adódott egy-két ügyben vitám a kiadóval, volt úgy, hogy szinte megbántam, amiért a több mint két évtizednyi "ellenállás" után mégis kéziratot adtam nekik. Megtapasztalhattam, hogy az állami könyvkiadás továbbra is merev, a támogatási konstrukció a szerző számára kedvezőtlen, a technikai elvárások nem egyszer ellentmondanak a könyvkészítés esztétikai normáinak. Nem sikerült például elérnem sem azt, hogy a külön, jobbos oldalon szereplő cikluscímeket üres balos oldal előzze meg, sem azt, hogy az első ciklus címét egy technikai adatokkal és a két nyelven kötelező annotáció-szövegekkel túlzsúfolt oldal előzze meg... A könyv előtörténetéről a Csönge által készített borítót is bemutatva itt írtam: Kő és árnyék.

Friss fejlemény az is, hogy állandó szerzője lettem a VilágMa.hu c. portálnak, ahol csütörtökönként jelennek meg azok a friss írásaim, amelyeket pénteken aztán magamnál is leközlök.

Arra még nem is volt időm, hogy 2011-es publikációim listáját lezárjam (minden cím kattintható!), a legújabbak még hiányoznak, így a Parnasszus év végi számában megjelent verseim is, amelyek közül az egyikkel az engem elért köszöntéseket igyekeztem viszonozni, és kívántam magam is fenséges éteri sistergést az újesztendőben (Parányok tánca).

A politikához még egy futam erejéig visszakanyarodva: sikeresnek mondhatom internetes akciómat, amelyben találati linkekből igyekeztem élőláncot építeni József Attila szobra köré (az összefoglalómat lásd itt), és a Google máris szereti azt a megmozdulásomat is, amelyet ezzel a szakmai névvel illettem: egy vágyott esemény virtuális megelőzöttsége. Lásd: Orbán Viktor lemondott. Ezzel arra a fel nem tett kérdésre is válaszoltam, hogy mit várok 2012-től.

BÚÉK mindenkinek.

A Szolidaritás mozgalom mai akciójához virtuálisan csatlakozva az alábbiakban magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarság egységét és boldogulását veszélyeztető miniszterelnököt.

Aki nem tud kimenni a terekre-utcákra, vegyen rész kattintással a villámcsődületben! Klikkeljen mondjuk ide:  Elvtársak, itt a vége! – vagy ide: Elvtársak, itt a vége! – vagy ide: Elvtársak, itt a vége – vagy ide: Elvtársak, itt a vége – vagy ide: Elvtársak, itt a vége - vagy ide: Elvtársak, itt a vége – vagy ide: Elvtársak, itt a vége

Előzmény:

• Elvtársak, itt a vége! Szolidaritásom a Szolidaritással

Olvasd el ezeket is:

• Lemondott Orbán Viktor
• Lemondott Orbán Vilktor
• Orbán Viktor lemondott
• Orbán Viktor lemondott
• Orbán Viktor lemondás
• Lemondott Orbán Viktor

Frissítés: A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva az alábbiakban magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarság egységét és boldogulását veszélyeztető miniszterelnököt.

Az eredeti poszt:

Szolidaritásom a Szolidaritással

Sajnos nem hiszem, hogy már itt lenne a vége, tevőleges szolidaritással mégis csatlakozom - ezúton is - a Szolidaritás mozgalom villámcsődületéhez, amelyet a Facebookon hirdettek meg Elvtársak! Itt a vége néven. Ha korábban már amúgy is megelőlegeztem Orbán Viktor lemondását, akkor most az a legkevesebb, hogy magam is gúnycímkét tűzök a jeles államférfiú hátára. Teszem mindezt számos blogomon és weboldalamon: a flashmob meghirdetett időpontjában - december 17-én, szombaton 12 órakor. Hogy találtok rá ezekre a helyekre? Például úgy, hogy beütitek a Gugliba: Lemondott Orbán Viktor. Aki nem tud kimenni a terekre-utcákra, vegyen rész kattintással a villámcsődületben! Klikkeljen mondjuk ide:  Elvtársak, itt a vége! - vagy ide: Elvtársak, itt a vége!

Újra valami nagyon bájosat talált mondani a magyar köztársasági elnök:

„amit a szívvel lehet látni, az a nemzethatár”

Schmitt Pál ezzel a kis hercigséggel nyilvánvalóan A kis herceg babérjaira tör, aki szerint jól csak a szívével lát az ember. De hogy pünk nemzethatárt?

A bölcsesség a KEH honlapjára is felkerült az SMS-t kárhoztató utalással együtt. Az első számú közjogi méltóságot idéző cím is remek: Az élethosszig tartó tanulás egy örök építkezés. Akkor most örök vagy élethosszig tartó? A kettő kizárja egymást - hacsak nem örök életű valaki.

Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam véleménye a 168 óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?):

Dunda György "ungvári tudósítása" plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert "A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől". Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ - állítja a cikk és a benne megszólalók - ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).

Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.

Eddig a levél érdemi része. A magam részéről annyit fűznék hozzá, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.

(innen)

Matolcsy szárnyas angyalai

„Magyarország képes hat varázs szelencét felnyitni, amelyekből kirepülnek a történelem szárnyas angyalai és felemelik az országot.”

Nem épp tegnap történt, amikor Matolcsy megszólított, de már akkor feltűnt nekem, hogy nem realista gazdasági szakember, hanem ködös jövőképet dédelgető fantaszta keresett meg levelével. Akkoriban már látszott, hogy a Horn-kabinet (amely, mellesleg és szerény véleményem szerint az elmúlt két évtized egyetlen normális magyar kormánya volt) nem tudja kiheverni azt a népszerűségvesztést, amelyet a Bokros-csomag okozott, így bizonyos körökben nagy volt a készülődés és az izgalom. Ez a túlfűtött hatalmi várakozás írathatta Matolcsy Györggyel (és társszerzőjével, Kopátsy Sándorral) azt a körlevelet, amelyben 300 magyar értelmiségivel együtt engem is megszólítottak Magyarország gazdasági sikere érdekében. Most kicsit furdal a lelkiismeret, amiért pozitív jövőképemmel akkor nem járultam hozzá a mostanra beérett fantasztikus felíveléshez. »a cikk folytatódik

Frissítés: A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarság egységét és boldogulását veszélyeztető miniszterelnököt.

Az eredeti poszt:

Azon a napon, amikor a magyar kormány visszasomfordált az IMF-hez, készítettem egy oldalt ezzel a címmel: Lemondott Orbán Viktor.  Ezzel megelőlegeztem a magyar miniszterelnöknek azt a bizalmat, hogy még azelőtt beláthatja súlyos tévedéseit és elismerheti (gazdaság)politikájának a bukását, mielőtt Magyarországot is belerántja a szakadékba, amelybe őneki belehullania immár történelmi szükségszerűség. A vágyott és a magyarság számára megváltást jelentő esemény bekövetkezésének internetes megjelenítésével egy önmegvalósító jóslat virtuális alapját reméltem megteremteni.

Azt persze nem gondoltam, hogy Orbán napokon belül lemond, sejtettem, hogy a súlyos kudarcból gazdasági minisztere és ő maga is erényt próbál kovácsolni, mint ahogy afelől sem lehetett kétségem: önajnározó, dicsekvő szólamaiknak és a szabadságharc hamis retorikájának még mindig nagyszámú közönség képes bedőlni, ha nem is olyan látványosan, mint ahogy a forint dől be.

Most, hogy a csúfos leminősítésben a kormány továbbra sem a saját kudarcát látja, hanem a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter álláspontjára helyezkedik, számomra egyrészt egyértelművé vált, hogy a bombabiztos parlamenti többség védelmét élvezők csak a legeslegsúlyosabb kényszerhelyzetben fognak elegendő okot látni a távozásra, másrészt sajnos abban is biztos lettem, hogy ennek a bizonyos legeslegsúlyosabb kényszerhelyzetnek a bekövetkezési valószínűsége alaposan megnövekedett.

Magyarán: hogy Orbán bukni fog, abban nem kételkedem, de abban is biztos vagyok, hogy ehhez a bukáshoz igen tragikus további fejlemények fognak elvezetni.

• Olvasd el ezt is: Ma lenne 90 éves Pilinszky János
• Új irodalmi projektumom: Minimalista abszurd pszichodrámák

„Én sem tudok úgy versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő kopogó lépteit vagy ne kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.” – Az én József Attilám: virtuális kapcsolódásom a szubjektív versmaratonhoz.

Kifejezve egyetértésemet és szolidaritásomat, ezzel a bejegyzésemmel csatlakozom a versmaratonhoz, amely 32 óra 40 percen át tart József Attila budapesti szobránál. A részvevők így tiltakoznak a szobor eltávolítása ellen. Én is indítottam ebben a témában magánakciót; lásd például itt: Virtuális élőlánc József Attila szobra körül – tiltakozás

A versmaraton részvevőihez ezúton virtuálisan társulva nagy kedvencemet, a költő egy korai versét idézem meg. A fiatal József Attila több versében is az avantgárd hatás és a szürreális látásmód érvényesül; képei újszerűek, szokatlanok, gyakran az abszurditásig meglepőek. Az alábbi költeményben három olyan képe is akad, amelyek engem már első olvasáskor (amolyan tizenöt éves forma lehettem) roppant módon megragadtak és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy írói-költői látásmódom alakulásában meghatározó szerepet játszottak. József Attila idővel eltávolodott ettől a stílustól, de abban a nagy poétikai szintézisben, amelyet életművével teremtett, kétség kívül benne foglaltatik ennek a korai kalandnak minden izgalma és tanulsága. Én sem tudok úgy versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő kopogó lépteit vagy ne kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.

József Attila

A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

• Tiltakozás: József Attila-szobor
• József Attial szobra / tiltakozás
• Tiltakozás: József Attila szobra

L. Simon vs. Szőcs?

L. Simon László, a parlamenti kultbizottság elnöke azt állította a Szépírók Társaságának közleményére reagálva, hogy József Attila szobrának eltávolítása ellen tiltakozva „Az ügyből néhány baloldali politikus és Önök csinálnak politikai cirkuszt”. Erre mit talál mondani Szőcs Géza kulturális államtitkár a magyar nyelv napján? Azt, hogy  „El a kezekkel József Attilától!” Ebből vagy az következik, hogy Szőcs baloldali politikus (Csurkavédőre nézvést ez kevéssé hihető), vagy az, hogy L. Simon baromságot állít (kizárásos alapon ez a valószínűbb). Nagy kár, hogy a két nehéz testű, de szellemi értelemben súlytalanná vált hajdani költő közti ellentéten nem lehet nevető harmadikként vidulni, mert a mi bőrünkre, a magyar kultúra bőrérére megy a játék. Ha nem így lenne, páholyból nézhetnénk, hogy tart be egymásnak a két áruló.

• Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
• Virtuális élőlánc József Attila szobra körül
• Tiltakozás: élőlánc József Attila szobra körül
• József Attila-szobor – tiltakozás

Mivel a november 13-át a magyar nyelv napjává tévő országgyűlési határozat egyebek mellett kilátásba helyezi, hogy a  kormány a külhoni civil közösségeket is bevonja a nyelv „korszerű továbbfejlesztését” célzó „intézkedési tervbe”, ezért az Egyek alkotócsoport elébe ment az együttműködésnek, lázas munkát folytatott, amelynek eredményeképpen, mint a csoport elnöke, ezennel bejelentem két fejlesztésünk érvénybe léptetését: az ünnep alkalmából mától a magyar nyelvben használatos a semmis szám és a hamis mód. Éspedig:

1) Az Egyek csoport, kevesellvén a megszokott egyes és többes számot, az előirányzott fejlesztés értelmében ezennel bevezeti a grammatikai semmis számot, amelynek jele az -x, és a kétharmados számot, jele -kh

alma (1 alma)
almák (több alma)
almáx (egy alma sem)
almákh (az almák kétharmada)

fiú (1 fiú)
fiúk (több fiú)
fiúx (zérus fiú, egy fiú sem)
fiúkh (a fiúk kétharmada)

Példamondatok:

Az új adótörvényekkel az állampolgárox jól járnak.

Hazafinak tekintünk minden magyarkhot.

A kétharmados szám fölöslegessé teszi a többes számot, így utóbbi hamarosan eltörlésre kerül.

2) Szakértőink úgyszintén kevesellték az igemódok számát, ezért ezennel bevezetésre kerül a hamis mód, jele a -fi.

lép (kijelentő)
lépne (feltételes)
lépjen (felszólító)
lépfi (hamis)

Példamondat:

Tíz év alatt egymillió munkahelyet teremfitünk.

A bevezetésre került nyelvi újítások helyesírási következményeiről külön átiratban értesítettük a magyar köztársasági elnököt, egyidejűleg ezúton cáfolfijuk, hogy a hamis mód jelét valamely pártnévből rövidítettük volna.

Olvasd el ezeket is:

• Kárpátalja díszpintye
• Örömóda a kakas tökéhez
• Végzetes bukás

Az antiszemiták szokásos védekezése, ha nézeteiket fejükre olvassák, hogy bejelentik: nekik például van zsidó barátjuk. L. Simon László, aki Szőcs Gézához hasonlóan most szűnik meg magyar írónak lenni, azzal mentegeti az aláírásával benyújtott, a Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállítását célzó parlamenti határozati javaslatot, illetve azzal hárítja a Szépírók Társaságának a tiltakozását, hogy például Kövér Lászlónak a kedvenc költője éppen JA. A magam részéről, köszönöm, nem kérek az effajta példálózásból.

Olvasd el ezt is:

• Virtuális élőlánc / Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Még mindig akadnak, akik megkérdezik: miért is vagyok én piréz

Én, az első piréz

Emlékezetes tény: 2007. március 7-én piréznek nyilvánítottam magam. Tettem ezt abból az okból, hogy az előző napi sajtóhír szerint a magyar lakosság részéről nőtt a pirézekkel szembeni elutasítás. Ezzel a bejelentéssel én lettem az Első Piréz. Bár példámat később többen követték, mozgalmak és szövetségek indultak (ezek gyakran hamar ki is fulladtak), elsőségemet senki sem kérdőjelezte meg, így az ideig-óráig tartó fellángolások mellett nem csupán elsőségemet, hanem piréz állandóságomat is megtarthattam.

És mivel semmilyen mozgalomhoz és kollektív pirézséggyakorló csoporthoz nem csatlakoztam, így megmaradtam abszolút magánpiréznek.

2009-ben egy számomra ismeretlen blogger elindította a Pirézblogot. Ebben fontosnak gondolta hangsúlyozni, hogy "A blog semmilyen kapcsolatban nem áll Balla D. Károllyal". Pár remek közéleti cikket írt, aztán hamarosan elhallgatott. Pár havi szünet után aztán törölte blogját, így felszabadult a pirez.blog.hu domain - hát rácsaptam. Azóta a pirézség eredetébe is betekintést engedő Piréz Blog fontos közlőhelyem, életrajzaim némelyikében pedig nem mulasztom el megjegyezni, hogy nem csupán posztumusz író, hanem Első Piréz is vagyok.

Aktuális piréziánus akcióm:

• Tiltakozás Józset Attila szobrának eltávolítása ellen
• Tiltakozás: Virtuális élőlánc Józset Attila szobra körül
• Virtuális élőlánc József Attila szobra körül - tiltakozás eltávolítása ellen
• Jozdef Attila szobra - tiltakozás
• József Attila szobra - tiltakozás
• József Attila szobra - tiltakozás
• József Attila szobra - tiltakozás
• József Attila szobra - tiltakozás
• Virtuális élőlánc József Attila szobra körül
• Élőlánc - József Attila szobra - tiltakozás
• Tiltakozás virtuális élőlánccal József Attila szobráért
• Tiltakozás a József Attila-szobor eltávolítása ellen
• Tiltakozás: élőlánc József Attila szobra körül

MERT PIRÉZNEK LENNI JÓ.

---------

És nem olyan rossz keresőoptimalizálni sem: Transzferár nyilvántartás

Balla D. Károly tiltakozása

József Attila szobrának eltávolítása ellen – internetes akció

Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza kellene állítani “a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát” – ez többek között az ott található közismert és közkedvelt József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.

A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák.

December 3-áig teljes intenzitással folytatandó tiltakozó akciómnak azzal kívánok nyomatékot szerezni, hogy a Google keresőben publikációimmal elfoglalom a bizonyos keresőkérdésekre adódó találati listákat. Tervem: elérni azt, hogy javarészt e tiltakozás szövegei jelenjenek meg a következő keresőkifejezésekre:

• virtuális élőlánc
• élőlánc József Attila szobra körül
• Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
• József Attila szobra

Akciómhoz bárki csatlakozhat, tiltakozásom szövegét és emblémáját szabadon terjesztheti, népszerűsítheti, megoszthatja vagy újraközölheti – roppant fontos, hogy mindez a forrásul szolgáló oldalamra mutató link megadásával történjék (ha mód van szöveges link elhelyezésére, az a fentebb megadott keresőkifejezések valamelyike legyen!). Örömmel fogadok továbbá minden híradást, említést, akár csak egy puszta linket is.

Oldalaimon időről időre beszámolok Google-eredményeimről, vagyis arról, élőláncom szemei elfoglalták-e a találati oldalakat.

• virtuális élőlánc • élőlánc József Attila szobra körül • Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen • József Attila szobra