Eleggé sajátosnak tartom, hogy Szili Katalin az általa alapított Szövetség a jövőért nevű mozgalom tegnapi zászlóbontása során az MSZP múltbéli négy hibáját felsorolva harmadikként azt említette, hiba volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004-es kampánya, mivel lehetőség lett volna a nemzetietlenség bélyegének levételére. Nos, először is régen rossz, ha egy másféle kampány csak a bélyegtől való megszabadulás önző érdekét szolgálta volna, nem pedig a határon túli magyarokét. Mondhatni: kilóg a lóláb. Másodszor: józanul gondolkodva a nemzetileg még oly elkötelezettek is megérthették, hogy az akkori kampány nem a határon túliak, hanem a Fidesz érzelmi zsarolása ellen irányult (bár nem a legjobb módszerekkel, így például gazdasági demagógiával párosulva).

Ez bizony nehéz ügy, mondtam, jelezve, hogy az oldalak sikeres szerepltetésével  külön internetes szakág, a keresőoptimalizálás (SEO) foglalkozik, s hogy jó eredményt csak hosszú és kitartó munkával lehet elérni, föként, ha sok kifejezésre folyik az optimalizálás (pszichikai trauma, lelki trauma, lelki sérülés, érzelmi sokk stb.). De siker ez esetben is csak akkor várható, ha maga az oldal tartalmilag megfelelő, a témát illetően releváns információkat tartalmaz, magasan látogatott és más szakmai szájtok hivatkoznak rá. Nem hallgattam el, hogy magam korábban foglalkoztam keresőoptimalizálással, de a tanácsadáson kívül más segítséget nem tudtam kilátásba helyezni. Egyfelől vagy két éve felhagytam a SEO-val, segédoldalaim többsége vagy megszűnt, vagy régóta nem frissítem (így minden találati listán lecsúszott, PageRank-értékét elvesztette), másfelől mostani állapotom nem teszi lehetővé a rendszeres munkát, harmadrészt barátomnak egyelőre túlságosan  határozatlanok az elképzelései az egész dologról ahhoz, hogy kedvem legyen belekapcsolódni a kezdeti tapogatózásokba.

Kíváncsiságból azonban egy kísérletet mégis teszek: vajon minimális erőfeszítéssel ezt a bejegyzést sikerül-e (legalább egy rövid időre) a Google első tíz találata közé felhozni pszichotrauma keresőszóval?

Angolul a témáról: Psychological trauma

Az okok nyilván összetettek, többrétűek, egyszerre aktuálpolitikaiak és történelmi távlatúak. Aktuálisan alighanem azonos felelősség terheli a gyönge kormányzás mögött álló, a társadalom szétzilálódását megengedő politikai erőket és a szélsőségektől elhatárolódni vonakodó, azt inkább nyíltan vagy burkoltan biztató, a kormány revolverezésére felhasználó ellenzéket. Történelmileg pedig - minden szomorú tapasztalat ellenére - a magyarság egy nem jelentéktelen részében él az igény a radikális jobboldali nemzeti ideológia, a rasszizmus és antiszemitizmus iránt. Ezt az igényt ugyan elaltathatja a friss történelmi trauma, fékezheti a keményebb vagy lágyabb diktatúra, elaltathatja a viszonylagos jólét - de egyfelől látens módon folyamatosan jelen van a társadalomban, másfelől az első adandó alkalommal felszínre tör, teret követel magának. Ez roppant sajnálatos, hiszen az nyilvánvaló, hogy az amúgy is súlyos problémák megoldásához a szélsőjobbos alternatíva nem hozza közelebb az országot, ellenben hozzájárul a társadalmi feszültségek további növekedéséhez, a nemzeti-etnikai-vallási kisebbségek nem alaptalan félelméhez, nemcsak a liberális érzelműek, hanem a jóízlésű józan gondolkodásúak rossz társadalmi közérzetéhez is.

Az EU-választások eredménye nem önmagában riasztó. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a Jobbik mandátumokhoz juttatásával Magyarország a rosszabbik arcát mutatja Európának, ezen túlmutatóan azonban a számok azt jelzik, hogy ha a Jobbik egy közelgő parlamenti választásokon is aktivizálni tudja a maga négyszázhuszonvalahányezer szavazóját (vélhetőleg ennél többet is), akkor egy 70 % résztvételi arány mellett is bőven elérik az 5 %-os parlamenti küszöböt (mint ezt az mtv1 esti műsorában Török Gábor politológus sebtiben kiszámolta). Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy Magyarországon parlamenti legitimációt kap a nyílt cigányozás és a zsidózás.

A baloldal roppant gyenge szereplését látva abban aligha bízhatunk, hogy ez a politikai oldal gátat szabhat a szélsőjobb térnyerésének. Így az emberben az a képtelen kívánság fogalmazódik meg: bárcsak a Fidesznek sikerülne ellehetetlenítenie a Jobbikot. Mert a Jobbikhoz képest a Fidesz a jobbik rossz.

• Eredeti megjelenés főblogomban: A rosszabbik

Könyörgök, valaki találja már fel a büdös e-book-olvasót, hogy "a könyv illata" mint érvelési argumentum végre eltűnjön azok szótárából, akik a digitális forradalom ellen ágálnak. Most aktuálisan a Literán olvashatni egy eléggé ostoba cikket arról, hogy a nyomtatott könyv olvasása miért jobb dolog, mint a digitálisé - és itt jönnek mindenféle nevetséges érvek, a szag mellett még az is, hogy szeretjük látni a könyvön az előző olvasó hagyta nyomokat, foltokat, szamárfüleket. (Na most komolyan: ki szeret olvasni zsírpacnis, kávéfoltos könyvet?) Arról nem is beszélve, hogy az írás összemossa az online-olvasást az e-book-olvasással, okfejtései pedig nemcsak   >> T o v á b b

Még nem számoltam be arról, hogy Csönge nemcsak nyáron látott világot, hanem egy hónapja is eljutott Európa pereméig. Az őszi egyetemi szünetben autóstoppal (!) vágott neki barátjával a világnak, négy barátnőjét látogatta meg Mannheimban, Utrechtben, Amszterdamban és Gentben (utóbbi belgiumi flamand város). Azóta most jött először haza, hozott mindenkinek ajándékot és sok-sok fényképet (amelyek egy része sajnos tönkrement). Alább következik egy kisebb válogatás a nekem tetszőkből.

Bizonytalan időre elhagytam a NolBlogot. Aki keres, főblogomban talál:

http://bdk.blog.hu/

Lapok letépése helyett gyufaszálakat kell letördelni arról a kalendáriumról, amelyet egy ukrán dizájner tervezett - és nyert vele sok díjat. >>Több kép, több szöveg

>>Több szöveg, több kép

Több dizájn

Annál, ha a hatalom öklével rád sújt, egyetlen rosszabbat tehet veled: ha a tenyerére ültet.

Ha még soha nem sértetted vérig a legjobb barátodat – akkor nem a legjobb barátod.

Az idő nekünk dolgozik. Csak egy kicsit magas az órabére.

A legnagyobb anakronizmus: két lábon járni, de négykézláb gondolkodni.

Akkora nagy csinnadrattával harangozták be Európa digitális könyvtárát, hogy a sok millió letöltés miatt azonnal össze is omlott ez a nagy digitális EU-büszkeség. Ez azért ciki.

Csütörtökön ünnepélyes külsőségek közepette indult a www.europeana.eu portál, amely több mint kétmillió  anyagot tartalmazott (könyvek, képek, hangok...) az Európai Unió országainak nemzeti könyvtáraiból. Az informatikai hátteret a holland nemzeti könyvtár biztosította, de a tervezők és üzemeltetők elszámították magukat. 

Akár december közepéig is eltarthat, amíg felturbózzák és újraindítják a rendszert. Addig érje be ki-ki a saját nemzeti digitális adattárával. A magyar így fest. 

Humánus ember nyolc napnál gyakrabban nem okoz felebarátjának nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket.

A halálban az a legelviselhetetlenebb, hogy utána is zavartalanul folyik az élet.

Életének 98. évében. Ez azért szép kor... A költők vagy nagyon fiatalon halnak meg, vagy nagyon öregen. Vagy a kettő között.

Balla D. Károly

CIPŐMRE VASTAGON

Ballada a 85 esztendős Takáts Gyulának

Hazányi úton kövekre hágok,
pázsiton siklom mezítelen lábbal,
előttem lankák, mögöttem hágók,
vizeken járok vízhatlan ruhában;
homokba lépek furcsa ábrákat,
ha messze indít a hazai táj -
- eső sem esett, mindenem száraz,
de cipőmre vastagon tapad a sár.

Márványon siklom már észrevétlen,
cserepek törnek alattam szét,
betonon kopog végig a léptem,
kavicsok recsegnek szörnyű zenét;
bádogot érek: mennydörgés ropog -
így űzetnék messzire: már szinte fáj.
Ha elmegyek, senki sem háborog -
de cipőmre vastagon tapad a sár.

Járhatok hóban, léphetek jégre,
vicsorog lábam alatt az érc,
tehetem talpam hullott levélre,
sebező vasszögek tövise sért;
lopóznék gumin, csúsznék üvegen,
hihetem, hogy ígéret földje vár,
hol nem lennék őshonos idegen -
- de cipőmre vastagon tapad a sár.

AJÁNLÁS

Unhatod, Bátyám, unos járásom,
bár mindenféle útra hágok:
járhatok prémen, gyolcsfehér vásznon,
hullhatnak elém rózsavirágok,
legyen a padlóm bár alabástrom,
léphetek ezüstön, ébenfán akár,
vagy táncot ropjak vérző parázson -
- a cipőmre vastagon tapad a sár.

(1995) 

Weöres Sándor: Dzsessz

Oly sokáig ácsorogtunk a tiltó vörös hipnotikus szemébe nézve, hogy mire kigyúlt a remény zöldje, már semmi kedvünk átkelni a túloldalra.

Egy indián mondás szerint a békepipával is jól fejbeverheted felebarátodat.

Ma nagy örömöt szereztem magamnak. Sikerült letöltenem a netről régi nagy kedvencem, Manfred Mann és az Earth Band 1975-ös albumának - The Good Eart - a teljes anyagát.

Történt, hogy a lemezt azon frissében, 1975 leadta a Magyar Rádióban Komjáthy György - és én akkoriban szinte minden zenei műsort magnóra vettem, így ezt is. Már elsőre is nagyon tetszett, a számtalan újrahallgatás során egyik kedvenc zenei anyagom lett. Akkoriban eléggé új hangzást hozott a rock világába, egyszerre volt kemény és dallamos, intellektuális és közérthető - és az akkor még szokatlan szintetizátor-szólók és beszűrődő "élet-hangok" is érdekessé tették. (A lemez egy kakaskukorékolással kezdődik...). 

Aztán, amikor már vagy 200 orsónyi magnófelvételem volt, hirtelem lejárt a szalagos magnók divatja; 2-3 meglévő magnóm is éppen kiöregedett, újat már nem akartam venni, áttértem a kazettásra. Mivel megcsaládosodván helyszűke is adódott a szobámban, a magnóimtól megszabadultam, a 200 orsó 2 hatalmas zsákban elfekvőbe került. Azzal, hogy lesz majd még nekem egyszer szalagos magnóm, és akkor végighallgatom a 70-es évek összes Komjáthyját (Töltsön egy órát kedvenceimmel, 25 perc beat, Vasárnapi koktél...). 15 évvel később nagyjából ugyanez történt a kazettáimmal...

Most már szinte kizárólag mp3-as állományok formájában tárolok zenét, és szép lassan be is szereztem először az összes Deep Purple-, aztán Led Zeppelin-, Black Sabbath-, Pink Floyd-  stb. album anyagát, s merthogy közben jazzrajongó lettem, több ezer jazzfelvételt. Közel 15 ezer zenei fájl van a gépemben. Manfred Mannra most került sor. Legalább 25 éve nem hallottam ezt a remek muzsikát. Szól is ma egész nap.

Az album egyik legszebb, motívumaiban visszatérő számát, a Föld himnuszát megtaláltam a Tecsőben:

És hogy legyen valami élőbb képiség is:

Vajon ki írja azt a tömérdek rossz verset, ha minden költő itt tolong a fogadásokon?

Valamit elfelejteni – minőségileg több, mint valamit egyszerűen nem tudni.

Az égtájak elnyomják az iránytű egyéniségét.

Kossuth Rádió, délután fél négy előtt. A műsorvezető a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetőjét kérdezi a Gyurcsány-Fico találkozóról. A kérdezett újságíró következetesen, többször egymás után 'fikó'-nak, azaz 'c' helyett 'k'-val ejti a szlovák miniszterelnök nevét. Jó, hogy nem fickó.

De a kérdező hölgy sem remekel. Utal a Der Standard vonatkozó cikkére, az osztrák lap nevét 'der sztandard'-nak ejtve, holott, német nyelvű lévén, természetesen a 'standard' lenne helyes. Úgy látszik, ma a nevek helytelen kiejtése volt a rádiós szabvány.

Kedvenc versem Lengyel Tamás idén megjelent kötetéből:

App-földön élnek az appok, feketék, sárgák és drappok. Őket dühbe ne hozzátok, szörnyű dolog az app-átok.   Any-földön élnek az anyok - lényegében hibátlanyok, de hol a két föld összeér patakokban ömlik a vér.   Gyer-földön élnek a gyerek - hangosak és éretlenek, de ha egy gyert ölébe vesz any és app közt béke lesz.

Lengyel Tamás: Lump úr & Co.
Parnasszus Könyvek, Budapest, 2008.

Közlés a szerző engedélyével.