Fagy, halál
bdk piréz|2009. jan. 14. 11:34
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
Íróság, bdk, haiku, vers
 |
– Halmazállapot – |
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
BéDéKá NolManzárd
Balla D. Károly - nem csak politblog
BDK Főblog Nolblog Admin Balla D. Károly - írói oldal
bdk piréz|2009. jan. 14. 11:34 |még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
Haikuk, Új Lenyomat
bdk piréz|2008. dec. 24. 9:59
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
Irodalom, Íróság, haiku, internet, vers
Új irodalmi-művészeti portál indult a napokban Új Lenyomat
címen. Szerkesztői nem csupán szerzőnek hívtak meg, hanem külön
rovatot is kaptam: internetes irodalmi interakciókat fogok szervezni a
lap keretében, az első rövidesen indul. A portál egyébként két főbb
részből áll, a folyóiratból, vagyis a szerkesztett lapszámokból
(ezekből az első jelent meg, itt kaptak helyet alább olvasható haikuim)
és a Műhelyből,
amely lehetőséget biztosít az írói-művészi ambíciókkal rendelkezők
számára, hogy önállóan, szerkesztői kontroll nélkül feltöltsék
műveiket. Az Új Lenyomat bemutatására még visszatérek, most ott közölt
haikuimat ajánlom figyelmetekbe:
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
Idei
verseim közül az egyik legjobbnak tartom azt, amelyik egy másik
kíséretében most megjelent a Holmi decemberi számában. Különlegességük
- nálam ez már annak számít -, hogy nem szonettek.
|még nincsenek kommentek, SZÓLJ HOZZÁ!
Életének 98. évében. Ez azért szép kor... A költők vagy nagyon fiatalon halnak meg, vagy nagyon öregen. Vagy a kettő között.
Amikor utoljára találkoztunk, még nem volt 90. Remekül tartotta magát, bot nélkül járt. Pár évvel korábban verset is ajánlottam neki, a 85. születésnapjára. Ez talán be is került valami antológiába.
1989-ben találkoztunk először, a Berzsenyi Helikon Napokon, Keszthelyen. Aztán még néhány éven át ugyanott. Ő volt az öregember, mégis én maradtam el hamarább ezekről a rendezvényekről...
Mivel 1939-től egy ideig Munkácson tanított, kicsit földinknek tekintettük. Ez talán a versemből is lejön - amellyel ezúton búcsúzom a kedves Gyula bácsitól.
---------------
Balla D. Károly
CIPŐMRE VASTAGON
Ballada a 85 esztendős Takáts Gyulának
Hazányi úton kövekre hágok,
pázsiton siklom mezítelen lábbal,
előttem lankák, mögöttem hágók,
vizeken járok vízhatlan ruhában;
homokba lépek furcsa ábrákat,
ha messze indít a hazai táj -
- eső sem esett, mindenem száraz,
de cipőmre vastagon tapad a sár.
Márványon siklom már észrevétlen,
cserepek törnek alattam szét,
betonon kopog végig a léptem,
kavicsok recsegnek szörnyű zenét;
bádogot érek: mennydörgés ropog -
így űzetnék messzire: már szinte fáj.
Ha elmegyek, senki sem háborog -
de cipőmre vastagon tapad a sár.
Járhatok hóban, léphetek jégre,
vicsorog lábam alatt az érc,
tehetem talpam hullott levélre,
sebező vasszögek tövise sért;
lopóznék gumin, csúsznék üvegen,
hihetem, hogy ígéret földje vár,
hol nem lennék őshonos idegen -
- de cipőmre vastagon tapad a sár.
AJÁNLÁS
Unhatod, Bátyám, unos járásom,
bár mindenféle útra hágok:
járhatok prémen, gyolcsfehér vásznon,
hullhatnak elém rózsavirágok,
legyen a padlóm bár alabástrom,
léphetek ezüstön, ébenfán akár,
vagy táncot ropjak vérző parázson -
- a cipőmre vastagon tapad a sár.
(1995)
|1 komment
Kedvenc versem Lengyel Tamás idén megjelent kötetéből:
 |
App-földön élnek az appok, feketék, sárgák és drappok. Őket dühbe ne hozzátok, szörnyű dolog az app-átok.
Any-földön élnek az anyok - lényegében hibátlanyok, de hol a két föld összeér patakokban ömlik a vér.
Gyer-földön élnek a gyerek - hangosak és éretlenek, de ha egy gyert ölébe vesz any és app közt béke lesz. |
Lengyel Tamás: Lump úr & Co.
Parnasszus Könyvek, Budapest, 2008.
Közlés a szerző engedélyével.
|8 komment
Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult). Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.
Őszintén szólva nem is becsültem sokra a japánoknak ezt az ősi versformáját. A keleti ember gondolkodásába talán jól illenek, de én a magyarul olvasott háromsorosok döntő többségét üresnek, semmitmondónak találtam, képeiket laposnak ítéltem, úgy láttam, mind egy kaptafára készül - és bizony azt a fene-nagy bölcselmet nekem nem igazán sikerült megtalálnom bennük.
Aztán történt, hogy tavaly ilyentájt nagyon nem ment a munka: bármibe is fogtam, kudarcot vallottam, idővel már nem is volt kedvem semmibe sem belevágni. (Egyben arról is megbizonyosodtam, hogy valódi író vagyok, máskülönben hogy is lehetne alkotói válságom.)
Míg aztán egy napon valahogy kikerült a kezem alól egy haiku. Talán ez volt az:
Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.
Később képverset és készítettem belőle (egy szerkesztőnek annyira megtetszett, hogy betette egy tankönyvbe).
A tél folyamán zsinórban megírtam több tucatnyi háromsorost. El kellett egy kis időnek telnie, míg felismertem: voltaképp ezek a haikuk segítettek kimászni a gödörből: pár hónap telvén már szonettet és más egyebet is tudtam írni. Arra sem jöttem rá azonnal, hogy ezek a kis apróságok akár publikálhatók is lennének. Szét is küldtem néhányat különböző lapokba. Legtöbb helyütt örömmel fogadták, elismerő szavakkal illették, egy szerkesztő azonban elutasította legjobbjaimat ezekkel a szavakkal:
"...egyre nagyobb belső ellenkezéssel nézem, ami az irodalomban történik, s mint öreg kutya a vackát, félteni kezdem mindazt, amit valaha elfogadtam, megszerettem, amitől az enyém is lett. A haiku nemcsak három 7, 5, 7 szótagból álló sor, amit bármire használhatok. Nem engedhetem el benne az indulataimat, szenvedélyeimet, nem engedhetek el benne semmit, aminek jól meghatározható jelentése volna. A haiku lát és nem gondolkodik, szemlél és nem rendszerez. Lehetővé teszi, hogy abban, amit elénk idéz, a nyelv, a gondolkodás kudarcát éljük meg, hogy e kudarc kapcsán elmélkedjünk, tanakodjunk, töprengjünk az időtlen és örökkévaló felé tartva. Mostanában a haikut magyar művelői hajlamosak triviálisabb feladatokra használni. Lehet, hogy jól van így. Én nem szeretem. A maga haikui közt is van, amelyik inkább epigrammára hajaz. ... Mert konkréttá válnak, személyessé, rezignálttá és ironikussá. Azt hiszem, a maga gondolkodásmódja a haikuhoz túlságosan is konkrét, gyakorlatias. Nem arról beszélek, hogy nem jók, hanem, hogy nem haikuk. Így tehát nem közölhetők."
Picit elkeseredtem, de egyfelől igazat kellett a szerkesztőnek adnom: pont azt hiányolta a verseimből, ami miatt nem igazán szeretem a haikut, és pont azt kifogásolta, amit megpróbáltam beléjük vinni, hogy elvárásaimnak megfeleljenek; másfelől egy nem kevésbé rangos lap elsőre elfogadta ugyanazt a kis válogatást, leközölték. Mint ahogy más helyeken a többi összeállítást is.
A haikuk azóta hűségesen kísérnek, kisebb-nagyobb gyakorisággal szaporítom számukat. És míg más verseimet csak a lapokban való közlés után publikálom blogomban, ezekkel egy ideje kivételt teszek: nem sokkal megszületésük után kisebb sorozatokban közzéteszem őket főblogomban.
Most épp ezeket:
Diófa sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.
*
Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.
*
Hajnal – kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.
*
Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.
PS. Voltaképp sejtem, miért éppen haikut tudok írni akkor is, amikor más nem megy. Mert ezt tudom fejben is, miközben valami mást csinálok. Ugyanis nagyjából ekkora az a szövegterjedelem, amit fejben tudok tartani. Mint talán sokan tudják rólam, egyetlen versemet sem vagyok képes elmondani emlékezetből (illetve egy 30 éve írtat talán mégis...). Az iskolában is az volt a legnagyobb kínom, amikor verset kellett tanulni. Nagy nehezen bebifláztam, feleltem belőle, aztán azonnal elfelejtettem. Egy irodalmi vizsgán "kedvenc versemet" kellett felmondni. Készültem ebből a tételből, nagy nehezen megtanultam az "Érik a szőlő" kezdetű nyolcsoros népdalt...
Szóval, amíg éppen írom, az aktuális haikut fejben tudom tartani. De ha újba kezdek, az előzőt elfelejtem, muszáj azonnal lejegyezni. Minden más versemet úgy írom, hogy közben látnom kell a már kész szövegrészeket.
|24 komment
Címkefelhő
aforizma, ajánló, átverés, avantgárd, baki, bdk, belsőépítészet, blog, blogolás, botrány, c dul, csönge, digitálé, dizájn, e könyv, egészség, feladvány, festészet, gagyi, google, haiku, humor, interakció, internet, iparművészet, irodalom, iskola, játék, könyv, közélet, kütyü, magyarság, média, műemlék, napló, nemzettudat, nolblog, nyelv, oktatás, pénz, piréz, pirézek, poén, politika, rádió, sport, tech, történelem, tudomány, turizmus, ukrajna, utazás, választások, vers, videó, wikipédia, zene,bdk piréz
itt minden megtudható rólam:
Balla D. Károly
Főblogom másutt: BDK BLOG Írói oldalam: Balla D. Károly
Főblogom frissei:
Keresés
Utóbbi könyveim
 |
 |
 |
 |
Saját linkek:
Magamról: Évával:- Manzárd Mű-hely (Berniczky & BallaDé)
- UngParty Virtuálé (Főbejárat 1)
- UngParty Virtuálé (Főbejárat 2)
- UngParty Manzárd (blogarch)
- BDK a weben (linkgyűjtemény) Más blogjaim
- Balla D. Károly / BLOG (főblog)
- Harmadvalaki (legutóbbi könyvem)
- Könyvek (teljes jegyzék)
- Könyvek (arch)
- Publikációk 2006
- Publikációk 2007
- Publikációk 2008
- Új versek
Másblogok:
- Artkele folyékony blogja (Csönge)
- El Lobo (A farkas blogja)
- Andrassew (Iván távoli blogja)
- Médiablog (Pollner, HVG)
- Hangkert (Leta blogja)
- (K)útkeresőben (KapitányG blogja)
- Myrtille sörkertje
Friss itteni kommentek:
Morvax kontra NolBlog - bloggerek a bíróságon
Morvax kontra NolBlog - bloggerek a bíróságon
A magyarok Szaniszlóitól ments meg...
A magyarok Szaniszlóitól ments meg...
A magyarok Szaniszlóitól ments meg...
MDF-SZDSZ összeborulás
A magyarok Szaniszlóitól ments meg...
A Jobbik befigyelt